14. fejezet
Sanyi már 10 éves volt... Sans, Toriel és Héjús épp játszott vele, amikor berontott Chara
-APAA!-kiáltott Sanyi, amikor Chara megragadta
-Hagyd, békén, a, FIAM!-ordított Sans és rárontott Charára, aki ennek hatására félredobta a gyereket és őt elvitte magával
-APA! NEEEEEEEEEEE!!!
2 nappal az elrablás után...
-Sanyi... nyugi... megtaláljuk apádat...
Sándor zokogva fordult Héjús felé
-DE MIKOR?
-Nem tudom... előbb még meg kéne találni a rejtekhelyet... egyenlőre nem kéne egy kis kikapcs? Van testvéred! Tudtad? Elmegyünk hozzá...
-Rendben...-mondta Sanyi és kisírt szemmel követte Héjúst
-Szia Assriel!
-NEM VAGYOK SEGGRIEL! ÉN ASRIEL VAGYOK!!!!!!
-Üdv... jó megismerni... virágtestvér...
-Nana, én is voltam olyan, mint te... egy kecske... zöld, sárga csíkos pólóban, barna nadrágban... ez régebben volt...
És mindent elmesélt
-Nana, vége a mesetimenak! Találtam egy helyet! Charatanya! Mekkora balfék! Beregisztrálta magát! Ha!-mondta Jéhús
-Csatlakozom!-mondta Asriel és elindultak...
-A térkép azt mutatja, egyenesen a bányába kell menni... felőlem!-szólalt meg az egér és odamentek...
-Desőtéth!-kiáltott Sanyi
-ÁÁ!-kiáltott Héjús és készült elesni, de megfogott egy sziklát, ami kinyitott egy ajtót-REJTETT KAR ! Hmm... cseles...
Amint beértek... Gastert és Charát látták nevetni... valamit nevettek... le néztek... ahol... TESZENTSEGGHÓNALJBŰZISTHEN! SANS FEKÜDT! OMG!
-SANS!-ordított Héjús
-APA!-kiáltozott Sanyi
-Vájjá'... ez nem moddul... megnézem a szívverését, ha van neki... mert elvégre csontváz... NÜNCS! NOKU! EZ MEG... ez...-Héjús sírásban tört ki...
-GASTER! TÁMADJ!-kiáltott Chara, de ekkor Sans "feléledt"
-SANS! DE TE KINYÚLTÁL!
-Aludtam...
-Hallottál?
-Igen, de nem akartam felkelni...
-TE SZEMÉT!!! JÁTSZOTTÁL AZ ÉRZÉSEIMMEL!-ordította, és lekevert neki egy nagy büdös nyaklevest...
-Bocs...
-BOCS?!-és jött a második nyakleves...
-ITT VAN A POFÁNKBA GASTER!!!-ordított
-három a magyar igazság!-és meg volt a 3. is...
Gaster ekkor bekergette őket a jobb sarokba (MÁR MEGINT?! HOL VAN AZ A JOBB SAROK?! ELVEREM! }:< )
-FIAM!...
-A-apa... miért? Nem számít neked már az a sok közös emlék?
-NEM!-és odacsapott, Sans elhajítódott a bal sarokba, Gaster odakúszott
-FIAM?! T-TE VÉRZEL?!
-N-nem... hehe... csak kijött a ketchup...
Mert akkorát kapott, hogy kihányta a ketchupot...
-B......!!! BELELÉPTEM!!!!!!!!
-H-hehe... he...
-SANS, JÓLVAGY?!-rohant oda Héjús, Gastert ellökve...
-FIAM! UGYE JÓL VAGY?!
-A-apa... jól vagyok... asszem... talán...
-ÖLD MÁR MEG!-ordított Chara
-NEM! CHARA! NEM KÉNYSZERÍTHETSZ ARRA, HOGY MEGÖLJEM A SAJÁT FIAM!!!
-ÉS MI MINDIG ELSZÁNTAK MARADUNK... ELSZÁNTAK ARRA, HOGY MEGVÉDJÜK MAGUNKAT, VAGY A NÉPET!-kiáltott Héjús
-IGEN! NAGYPAPI NEM ÖLI MEG CSAK ÚGY APUT!-szólt közbe Sanyi is...
-Okos gyerek-súgta Gaster Héjús fülébe...
-N-NEM?! Milyen... érdekes... hát... NEM HAGYTATOK MÁS VÁLASZTÁST!-ordította Chara és elővette a kést majd... rávetette magát Sansra...
-NE SZURKÁLD! HAGYD ABBA!!! NE BÁNTSD A CSOKINYUSZPUSZIMAT!-kiáltozott Héjús... minden szem rá nézett...
-Csoki... nyuszi... puszidat?-próbálta értelmezni Gaster, ekkor hirtelen Sans elkezdett porrá hamvadni...
-APA!
-F-fiam... mondd el anyádnak, hogy mi történt... azt is mondd... mindig szeretni fogom... Héjús.. mondd a tesómnak ugyanezeket... Gaster... kösz mindent...-és végül egy porkupac lett...
Héjús rákönnyezett a kupacra, de semmi nem történt...
-HA! IDIÓTA! A KÉSEMEN VARÁZSFOLYADÉK VAN! SOHA NEM TUDOD FELÉLESZTENI ŐT!-kiáltott Chara... Héjús fogta a port és belerakta egy zsákba... meglett szervezve a temetés... minden ismerőse, minden kollégája, minden rokona összegyűlt...
-Sans...-kezdte Snowdrake-ő... kedves volt és vicces... Ő VOLT A PÉLDAKÉPEM!-kiáltott sírva és a koporsóra borult...
Ezután eltemették a koporsót annak rendjén s módján, a papok imádkoztak... (egyébként Dogaressa és Dogamy voltak a helyi papok a királyi őrség feloszlása után...)
VÉGE...