2. Fejezet
-Jajj, minden olyan sötét és homályos! Jajj! Eh? Ti kik vagytok?
-Sans, mi vagyunk azok, a családod!-kiáltotta egyszerre Sanyi, Toriel és Héjús
-A zuhanástól némi amnéziát is kapott, meg lehet, nem tud majd járni egy ideig!-mondta Alphys
-Oké, mostmár hangról felismerlek titeket. De annyira fáj a lábam!
-Jujj, én ezt tettem? Jujjcika!-Kezdte el Shyren
-ASSZONY! TE IS ITT VAGY?!
-Jujj, mérges rám, jujj, új ellenség, jujj.
-FÚÚÚÚÚÚ!
És Sans leidézett egy Gaster Blastert, de a koponya ahelyett, hogy lézert lőtt volna a szájából, eltűnt.
-Ja, és azt mondtam már, hogy vigyázni kell rá?-kérdezte Alphys huncutan
-NEM-mondta Héjús
-Jujj, ez...
-SHYREN! NE JUJJOZZ MÁR! IGEN, TE TETTED, IGEN, MINDEN IGEN!
-Nyugivan Sans. Csak lazulj el, és hallgasd ezt a számot!
És Héjús odanyomta a telefonját Sans képébe
-Köszi, Héjús, máris jobb!
-No problemo! ^U^
Később
-A vizsgálatok alapján Sans makkegészséges! A gipsz sem kell, és mindenkit felismer! Az erőről nem is beszélve!
-SÍR!-Ordította Shyren
-Jajj öreg, makkegészséges vagyok, de süket csak nem akarok lenni!
-Jujjci! bo...
-SHYREN!
-Ok, na...